a tanár feldobott egy témát ezzel kapcsolatban és kapásból egy óra elpergett, szinte mindenkinek volt hozzászóülni, kommentálni valója na és ki volt a legügyesebb?pláne, hogy én nem nagyklépűségből de megvan a véleményem különféle dolgokról így elég durva de erről is.Kitöltetett velünk a munkafüzetben valami 'önismereti' részt ne kérdezzétek minek, semmi értelme a következő kérdések is elhangzottak a feladatok megoldása során, "Milyen vagyok?"-be kellett ikszelni amelyik jobban a felsorolás így kezdődött.. "Társaskedvelő vagy Emberkerülő?"-hehe No comment marhaság hisz senki nem lesz oly magába látó, hogy őszíntén megválaszolja e szépen elhelyezett kérdést a munkafüzet sarkában, mert miért ne?- nem akarják, hogy kiderüljön az igazság, hogy húú ő most magábaforduló vagy mittomén mondjuk inkább önző mint, hogy önzetlen legyen tiszta dedó, természetesnek tartottam, hogy e részt kihagyom most miért pocsékoljam életem drága perceit ezekre az unalmas magától értetődő feladatokra, aztán eszembe miért legyek olyan mint a többi egyforma selejt tucatember akik közül mindenki a jobbat ikszelve jut tovább a feladatok sokaságán magukba nézés nélkül?Hisz én külnöncnek születtem, más vagyok mint a többi, mind lelki mind érzelmi szempontból sok kívülálló ember szerint fejlettebb aztán ki tudja én jól érzem magam a bőrömben és ez a fontos, még söha nem tettem úgy mint a többi ha lementek csoportba enni én nem tartottam velük, hát most sem követem a példájukat így nekifogtam az unalmsnak tűnő időelütésnek, remélve, hogy felolvasnom azért majd nem kell, ha azt gondolnád-elmondom nem UFO vagyok vagy ilyesmi csak egyszerűen más mint a többi ezt szavakkal nagyon énsem tudnám megállapítani, de magamban érzem,és tudom, hogy nem csak én vagy így vele, még hatodik osztályban amikor a kernstokba jártam Nyergesen megismertem egy ugyanolyan a többiek által kitaszított embert, lányt akivel beszélgetésben és mindenben megtaláltam vele az összhangot, szal megértettük egymást sokat összejártunk, ő volt a legjobb barátom és még most is ő, sőt most, hogy pestre költözöm gyakrabban tudok majd vele találkozni, remélem."És mégis olyan sok minden van, ami csodálattal tölt el: a növények, az állatok, a felhők, a nappal és az éjszaka és az emberben rejlő örök lényeg. Minél bizonytalanabbá váltam önmagamban, annál erősebb rokonságot éreztem a dolgokkal. Igen, úgy érzem, mintha az az idegenség, amely oly sokáig elválasztott a világtól, átköltözött volna belső világomba, és váratlanul kinyilvánította volna, hogy magamnak vagyok ismeretlen, Sokszor van, hogy azt az egyet, amit a legjobban akarunk, nem kaphatjuk meg. Összetöri a szívünket, kikészít. A vágy tönkreteheti az életünket. De bármilyen nehéz is akarni valamit, azok szenvednek a leginkább, akik nem tudják, mit akarnak."Otthon, hehe otthon ez is oly vicces szó számomra, hisz már annyi herce-hurca költözésen átmentem, hogy igazából azt sem tudom mit nevezzek igazán otthonomnak, de apukám most épít egy házat Lábatlanon a régi házunktól ami Nyergesen volt nem messze és a kutyáim is ott maradtak, hisz amikor anyukámmal lakásba költöztünk oda ugyebár nem jöhettek a kutyák velünk, bár őszíntén legszívesebben mindenhova vinném őket magammal, imádom őket, és ha valami bajom volt, akár az iskolában akár otthon, kimentem hozzájuk és amikor leültem melléük és kiöntöttem a szívemet, ami igazán bántott a dolgokat úgy éreztem mintha meghallgatásra lelnék bennük, ha kiskoromban sírtam és kimentem teljesen olyan érzés jött rám, mintha megakarnának vígasztalni mint egy féltő anya a kisgyermekét, aztán amikor egy rosszul időzített baleset beköveztekor Brutust a kisebbik kutyámat elütötték anyukámat felhívták, hogy már biztos, hogy nem lehet őt megmenteni és én végig hallottam fönntről az emeletről az egész beszélgetést még telefonon keresztül is, és lementem anya mi volt ez kivel beszéltél?Próbálta terelni a szót csak a barátnőm volt, de tudtam, hogy mi történt a következő pillanatban hazahozták nekem és láttam ahogy szenved esküszöm majd meg szakadt a szívem érte aztmondták órái vannak hátra adassunk be neki egy 'halálhozó inyekciót' és hagyjuk őt elmenni, nem engedtem, mert bíztam benne, hogy nem hagy ott engem egyedül és egész este lennt ültem mellette, beszéltem hozzá, simogattam, csináltunk neki kávét abba tettünk morfiumos tablettát alig bírt inni is reggel tudjátok mire ébredtem?amikor úgy aludtam el este, hogy elhűlt bennem az - az utolsó maradék kis cseppnyi remény is, reggel a nyűszítésére ébredtem.