A halál kapujában

Az  embernek sok gondja lehet  a körülötte levőekkel, de legfőképp önmagával. A saját magad iránt érzett elégedetlenség rendkívül taszító érzés, sok ember ez miatt lesz a többiek által kirekesztett, magába forduló. Ebben a történetben az „ember legjobb barátjával”, egy kutyával és az előbb elhangzottak alapján egy különcnek vélt gyerekkel ismerkedhetünk meg. A megtörtént eset egy Északi tájoltságú kis városkában, Nyergesújfalun játszódik, az alig tizenharmadik életévét betöltött fiú mit sem sejtve házi feladatot ír az emeleten lévő szobájában, majd a következő pillanatban egy telefonbeszélgetésre lesz figyelmes, ily módon abbahagyva matek leckéjét, anyukája emeli a tárcsát a vonal másik végében az apja kétségbeesett hangja hallható, a következő információkat közli: „…most hívott az állatorvos,a bank előtt..”, mire a szintén megrémült asszony: „Mi a baj drágám, mi történt?”,a férfi nagy levegőt vesz: „Brutust elütötte egy személyautó, nehogy elmond a gyereknek, nehogy megtudja a gyerek..!”, a kétségbeesett hang majd a kutyus neve hallatán Péter szembesül a szörnyű balesettel, heves léptekkel lerohan majd kérdi: „Mégis mire véljem ezt?Mi volt ez az egész!?”.Az anyja némi sikertelen hangeltorzítással próbálja az eset súlyosságát csekélyebbre venni, ezután válaszol: „Csak a barátnőm hívott, kiállítás lesz a Búzás hegyen!”, a párbeszéd kezd a tetőfokára hágni:
”Az egész beszélgetést, minden egyes mondatot szóról-szóra értettem”- közli Péter.
”Figyelj!, ez nem úgy van ahogy gondolod, biztos félreértettél valamit!”- válaszol az anya.
”Azonnal oda kell mennem!”- kiált eltántoríthatatlanul Péter.
Ahogy az ifjú az ajtó kilincséhez nyúlván nyitni próbál, e pillanatban látja legjobb barátját a doktor úr kezében, félholtan.”Azonnal adja be neki az injekciót!„- üvölt az apa. Ilonában ebben a szent minutumban fogalmazódik meg, az összes esemény, fontos pillanat mely a kutya érkezésének pillanatától egészen idáig hatolt, s mint egy múló eső az ég fellegéből ím a fiú szeméből a lassan kicsorgó könny felszárad, érkezik egy életet menthető válasz: ”NEM!”.Majd folytatódik:”Legalább az utolsó perceit tegyük széppé, fektessétek le, adjon neki morfiumot!”, Péter így gondolta: ”Az állat a fájdalom leküzdése végett három szakaszban vette a levegőt, és ahogy megérintettem lázas testét, én is átérezhettem borzasztó fájdalmát mely az éj leple alatt nem csitult, éjfélkor beköszöntött a teljes sötétség s a halált hozó hold meghozta bontakozó fényeit, Brutus felsóhajtott s szemében kitükröződött a minden áron élni akarás rajza, egész este vele voltam. Sírtam. Próbáltam tőle búcsút venni, hisz tudtam ha reggel felkelek már csak egyedül, barátom nélkül ébredek.
Beköszöntött a hajnal majd a pirkadat, a reményt feladva elaludtam. Ébredésem időpontját örökre az eszembe véstem, barátom nyalására nyitottam szemem.

Írta: Bognár Levente
Kinek?R'eaders Didgest-nek.